Foghíjas egészségünk

  Fogaink elvesztése a foghúzás után további fájó problémákat vet föl. Egykét őrlőfog hiánya már károsan befolyásolhatja a harapási magasságot, ami a fogak erős kopásához vezet. A fogak illeszkedése megváltozik, ami a fogágyat erősen károsíthatja. A hiányzó fogakkal szemben levő fogak kimozdulnak a helyükből, itt a fogágy sorvadásnak indul, és az állkapocs mozgása is megváltozik. A foghiány a határoló fogak dőléséhez vezethet, amely előbb-utóbb az összes fognál résképződést okoz. Ez a későbbi hídkészítés esélyeit is nagyban rontja. A fogkopásból eredő arcforma-változás, a résképződés miatt a fogak közé szoruló, alig eltávolítható ételmaradék, a fogágy sorvadásával járó foglazulás mind elkerülhető a pótlások még időbeni elkészíttetésével. Sokan úgy gondolják, hogy a fogpótláshoz lecsiszolt fogakkal nagy kárt okoznak, pedig gyakran ezek a hiányt határoló fogak is szuvasak vagy tömöttek.
  Kisebb foghiányok esetén, főleg ahol a hiányt egészséges fogak határolják, ún. ragasztott híd készíthető. A fogászati technikák fejlődése ugyanis lehetővé tette a fogak lecsiszolása nélküli kisebb hidak tömegszerű megtámasztását a szomszédos fogakon. Vagyis mégsem kell kivehető pótlást készíttetni, amit sok ember az öregedés látható bizonyítékaként él meg. A fogászatban használatos adheziv, vagy ragasztásos technikák olyan fokot értek el, amelynél mind a fogak alakja, mind a mérete, és természetesen a színe is korrigálható (csiszolás nélkül), valamint akár az ínyig letörött fogak is felépíthetők, így szinte mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy újra szép és egészséges mosolya legyen.

Dr. Mészáros Tamás
fogszakorvos

(Patika Tükör 1999. VII. évfolyam 1. szám ? január)